A víz csupán keletezésekor tekinthetö abszolut tiszta H2O-nak, hiszen kiváló oldó hatása miatt érintkezés után azonnal más anyagokkal elegyedik. Pontosan ez az oldó hatás teszi szervezetünk számára nélkülözhetetlenné, és az életbetartás egyik központi elemévé a vizet.

Vesénk naponta kb. 180 l folyadékot szü̋r meg. Kiszü̋ri testfolyadékainkból a savakat, a sókat, a nehéz fémeket és az anyagcsere során lebontott anyagokat. Az élelmiszerekkel, italokkal bevitt túlzott mennyiségü sók és fémek különösen leterhelik vesénket, és hosszútávon el is dugíthatják a veseereinket. Ennek következtében csökken vesénk kiválasztó ereje, és szervezetünk „túlásványosodik”. Ezzel párhuzamosan megnövekszik vérünk PH-értéke, valamint csökken az Rho, azaz az ellenállási értéke. Ilyen állapotban szervezetünkben könnyen felléphetnek az érrendszeri megbetegedések , a rák, és az öregedés folyamata is felgyorsul

Szervezetünk vízháztartásának 60%-a a sejtjeinkben található. Szervezetünk víztartalmának 30%-a a sejtközi állományban, 10%-a pedig a vérerekben fut. Vesénk mellett a nyirokcsomóinknak is kiemelkedö szerepük van az anyagcserében, mert a nyirokrendszerünk is fontos szü̋rőberendezés. A szervezetünkben lévő kb. 13 milliárd sejt, úgymond vizbe-ágyazva dolgozik. A tulajdonképpeni anyagcsere a sejtekben zajlik le, amelynek során sejtjeink megváltoztatják, leépítik vagy újra összeállítják a sejtekbe került anyagokat. A sejtek, a nyirokszövet és a vérerek között létezik egy vízben gazdag - a kutatók által igen elhanyagolt - sejtközi állomány.

A sejtközi állományt kötöszövet tölti ki, amelyben ideg-, kötöszöveti rostok finom szövevényét találjuk.  A rostok rácsszerkezetet képeznek, és ezen a szitaszerő, cukrokból és fehérjékből álló rácsszerkezeten kell átküzdenie magát minden olyan anyagnak, ami vérereinkből a sejtjeinkbe szeretne behatolni. A sejtjeinkbe be nem engedett anyagok ebben a sejtközi állományban rakódnak le, ill. tárolódnak. A sejtközi állományunk tehát nagyon hasonló funkciót tölt be, mint vesénk. Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a sejtközi állományunk szervezetünk szemétládája. Nemcsak az anyagcsere végtermékeit tároljuk itt, hanem mindazokat a nehézfémeket vagy peszticideket is, amelyek az általunk elfogyasztott vízből kerültek szervezetünkbe. A lerakódások és elzsírosodás hatására a kötöszöveti járatok egyre szü̋kebbek lesznek, ami megnehezíti és lelassítja a vérben hordozott anyagok sejtjeinkbe történö bejutását. A beszü̋küléssel párhuzamosan megnő a vérnyomásunk és egyre kevesebb életfontosságú anyag tud a sejtjeinkbe bejutni. Ez a következmény rendkívül hátrányos a szervezetünkre nézve. Jó minőségü ivóvízfogyasztással lassíthatjuk és megelözhetjük ezeket a káros folyamatokat. A tiszta víz kiváló oldó hatása miatt ugyanis képes megtisztítani kötöszöveteinket és kioldja belőlük a lerakódott káros elemeket. Ez csak akkor igaz, ha a víz oldóhatását, felvevőképességét nem korlátozzák a benne lévő anyagok. Ezen a ponton tehát újra kapcsolódunk az ivóvíz minőségéhez. A jó ivóvíz Vincent Luis-Claude (1906-1988, az elsı hidrológus és a Párizsi egyetem antropológiai professzora, aki 13 évig foglalkozott az ivóvízkutatással) szerint: az ásványi anyagokban szegény, enyhén sós, kissé oxidált víz, amelynek nagy az elektronikus ellenállása. Kutatásai szerint a túl ásványosított víz besü̋rü̋síti a vérünket. A fölös ásványi anyagok lerakódhatnak az ereinkben, vénáinkban, a vesében, epében stb., ami trombózishoz, rákhoz esetleg szívinfarktushoz vezethet. Ő annak idején az revers-ozmózisos vagy desztillált víz fogyasztását ajánlotta. Dr. med Riedler szerint a desztillálás nem jó eljárás az ivóvíz nyerésére, mert igaz, hogy a desztillált víz tiszta, de nem vitális, „halott”! Az ásványvizekkel kapcsolatos fő probléma az, hogy az ásványvizekben lévő ásványi anyagok szervetlenek (nem organikusak). Igaz, hogy elfogyasztásukkal ezen anyagok bejutnak a vérünk keringési rendszerébe, de nem hatolnak be sejtjeinkbe, mert a sejthártya nem ereszti át őket. A sejthártya az ásványi anyag belső fizikai minősége alapján dönt az anyagfelvételről és sejtjeink csupán a már megkötött, és ez által szervessé vált ásványi anyagokat veszik fel. Az ásványi anyagok megkötéséhez un. transzporterekre van szükségünk, pl. növényekre, gyümölcsökre, tejre stb. Ezek az anyagok ugyanis képesek szerves kötésben megkötni a szervetlen ásványi anyagokat.

⇒ A szervezetünk csupán szerves formában, a tápanyagokban oldva tudja felvenni az

ásványi anyagokat, vízből közvetlenül nem! A túlzott méretü szervetlen ásványi sók bevitele szervezetünkben gyorsítja az öregedést (ld. Dr. med M. Schmidt). Ezért komoly különbséget kell tennünk a szerves és szervetlen ásványi anyagok között. A szervetlen ásványi anyagok szervezetünk számára károsak, mert lerakódnak szervezetünkben, gondoljunk például a koleszterinkristályokra, amik foltszerően csomókat képeznek szervezetünkben s ezek a csomók arteriosklerozishoz vezethetnek. Szervezetünk számára csak a szerves, pl. aminosavakon megkötött ásványi anyagok hasznosak. Ezért a gyógyszergyártásban egyre több citrátot és glukózt használnak, hogy megkössék a különbözı szervetlen ásványi anyagokat, hogy ezek az anyagok ténylegesen bejuthassanak sejtjeinkbe.

Az utóbbi évek növekvő ásványvíz fogyasztása egyértelmü̋en korrelál a vérkeringési zavarok számának növekedésével. Egyre gyakoribbak a vérnyomás zavarok, a szívinfarktusok, és az agyvérzések. A túlzott mennyiségű ásványi anyag éppúgy eldugaszolja testünk közlekedési úthálózatát, mint túl sok autó a városi közlekedést. Ha mindez még társul korunk alapproblémájával a kevés vízivással, az alulhidratáltsággal, akkor egyértelmü̋ a veszélyeztetettség. A rendszeres tiszta víz fogyasztása alapja egészségünknek. Nem mindegy azonban, hogy mit és mennyit iszunk!

Hasonló állásponton van Dr. med Gladiß. Szerinte az ivóvíznek egyrészt mentesnek kell lennie a nehézfémektől, pesztizidektől, (insekticidektől és herbicidektől) vírusoktól,baktériumoktól, gombáktól, a klórtól, nitráttól és más vegyi anyagoktól, másrészt a lehető legkevesebb ásványi anyagot és nagyon kevés sót kell tartalmaznia.

⇒ A jó ivóvíz pH-ja 6,7-6,9, rho értéke (ellenállása): legalább 6000 Ohm (≈ Vincent) (A hagyományos csapvíz ellenállása kb.: 1500 –2500 ohm, viszont túl sok a szervetlen ásványi anyag és túl sok áramvezető elektron van benne)

⇒ Minél magasabb az ivóvíz ellenállása (Ohm értéke) annál jobb a víztisztaság

Kísérletek igazolják, hogyha elektromos áramot (tehát stresszt) vezetünk alacsony ellenállású, vagyis magas ásványi anyag tartalmú vízbe, akkor a színtelen víz felmelegszik, hamarosan bebarnul. Magas ellenállású víz esetén nem tapasztalunk melegedést, elszíneződést. Ennek oka, hogy a magas ellenállású tiszta vízben nincsenek un. elsüllyesztett ballast-anyagok, azaz felesleges ásványok. Téves elképzelés, hogy a szervezetünkben lévő szerves ásványi anyagokat kimossa az alacsony ásványi anyag tartalmú tiszta víz! Sok ember fogyaszt már 8-10 éve kizárólag ásványi anyagoktól mentes vizet és energetikusak, nagy teherbírásúak, kiválló egészségnek örvendenek.

Dr. med Elmau szerint ásványi anyag forrásunk a talaj, nem pedig a víz, ezért a talajból,

azaz, az ott termett növényekből, ill. az azokat elfogyasztó állatokból nyerjük a szervezetünk

számára szükséges ásványi anyagokat és nem a vízből!

Reverz ozmózisos szűrők és az ivóvíz minősége közötti összefüggések jelenünk orvostudományában (kivonatok a szakirodalomból)